Gyönyörű nálunk a vasárnap délután,
Amikor tízen ülünk az asztalnál.
Édesanyám a levest hozza,
Hatalmas benne a grízgaluska.
Aztán a finom csirkepaprikás,
Megnyalja utána mindenki a tíz ujját.
Ez mind nem elég, most jön a meglepetés,
Ami oly finom és aromás,
A mákos és diós kalács.
Drága Édesanyám, mennyit fáradtál,
Mondom magamban gondolatban.
De a másik már mondja is,
Mire ő mosolyogva felel,
Nekem ez, gyermekem, nem teher.
Fel sem tudom fogni,
Hogy csinálja. Ő maga a csoda,
Panaszkodni nem hallom soha.
A családot mindig a bőség asztala várja,
Pedig a nyugdíja az alsó határt súrolja.
Mondom neki, segítenék,
Mire Ő meg sem várja,
A homlokát összehúzva,
Sértődötten mondja,
Nincs Ő arra ráutalva.
Itt van nekem gyermekem a kertem,
Van itt mindenféle jó, na jó,
Mondjuk nincs mogyoró,
De bőven van dió, alma, körte,
Szilvafa terem, hidd el gyermekem,
Nem magában eszem a kenyerem!
Csak nézem a drága törékeny alakját,
Nem mondja ugyan,
De látszik rajta már a fáradtság.
Mikor kicsi voltam,
Nem értettem, mit akar azzal mondani:
Szeressétek egymást,
Jó legyél nekem gyermekem,
Akkor is, ha el kell mennem.
Értem már, hogy mit mondott,
A gyermekéveken túl vagyok.
Amikor a Nagyi elment,
Egy hatalmas űrt hagyott.
De hogy az Édesanyám ne legyen,
Azt fel sem fogja az eszem,
Hiába vagyok túl a gyermekéveken.
Édes Istenem, hagyd Őt meg nekünk,
Hagyd Őt meg nekem, mert úgy érzem,
Nélküle nem ragyog a csillag sem odafenn!
Boldog Anyák napját és jó egészséget kívánok drága Gabikám!
Anyák napja alkalmával, engedd meg, hogy szívem teljes melegével köszöntselek meg. Nagyon sok boldogságot, erőben, egészségben gazdag hosszú életet kívánok, szeretettel: Ili.