[Későbbi] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Minden szépet, és hűs napokat!
Drága Gabica!
Csodás, nagyon szép hétvégét kívánok sok szeretettel! Pihenjetek ha lehet sokat, holnaptól jön a hűvösebb idő, remélhetőleg nem csinál károkat a vihar.
puszillak: Ria
Tündérkertemben elhintették az álmot, aludj hát te is jól, s hallgasd meg a mesét a virágról. Szeretettel: Ili.
Tündérkert
Dezső Ilona Anna
Tündérkert világában, csodanépek élnek,
Alig lett vége a napnak, máris útra keltek,
A szép kisasszonykák, szépeket regélnek,
S minden igaz mindabból, amit ők mesélnek:
Hol volt, s hol nem, egy margaréta szirmán,
Ott ámult-bámult egyedül egy aprócska kislány.
De ki volt annak sírva szeme, remegett az ajka,
Szerencsére a virág levele, estére jól betakarta.
Zizzent az éj, s egy csillanás, nyújtott neki támaszt,
Nem más volt, mint az virágnak bogárlámpácskája.
S, hogy semmilyen más lény arra ne tévedhessen,
Őrizte őt jól a sáska, a levél alá beállt ügyesen.
A pici lányka szipogva, apró testére görnyedt,
S átadta magát valami csodás, álombéli zenének.
Vigyázták éjjelét virágok, oltalmául mind ráborultak,
Észre ne vegyék a jövevényt, mások, kik gonoszak.
S mire hajnal derengett, a vén pók, hálót szőtt neki,
Hogy azon leereszkedjenek, a virágból úgy jussanak ki.
Hatalmas összefogás árán, a kicsinyke lány hazatért,
Mert nem messze volt otthonától, hol 2 virág összeért.
Volt nagy öröm a konyhában, mikor végre benyitott,
Kapta anyja az ölébe egyből, s apja jókat kacagott.
- Hol voltál, te drága gyermek, merre jártál az éjjel?
- Világgá mentem,- mondja ő, és könnyet csal a szégyen.
- És hol aludtál édesem, mikor mi annyit kerestünk?
- Ott, hol egy virág betakart, szirmaiban álom rezdült.
- Ki adott enned vacsorát, miért hagytál árván?
- Harmatos mézet ittam én, drága jó anyácskám.
S már a gyermek fáradt is, a nagy mesének vége,
Mert tündérkertben olyan élni, mint az igaz mesében.
Szép napot Gabikám :)
Szia Drága!
Csak bekukkantottam. Látom visszaállt a rend. Csodás jó éjszakát és szép álmokat!
puszi: Ria
A kép az lemaradt az előbb :D
Elvittem egy bannered Gabikám!!! Megtisztelnél ha te is kitennéd az enyém :) Milla puszi :Zili
Kellemes és hűvös napokat!
Megjöttem:-))).Puszillak,Mesi.
Kellemes hetet kívánok!
Katinka
Hűsítő hétvégét kívánok. Most már jobb idő van. Puszi: Marcsika
Köszönöm szépen drága GAbikám a látogatást és a jó kívánságokat!!!! A te oldalad is nagyon szép! gratulálok hozzá :) Én nme is tudtam,hogy neked is van oldalad,nem is emlitetted!!! Nagyon Kellemes vasárnapot kivánok neked!!! Sok puszi:Zili
Drága Gabika!
Jó lenne már egy kis vihar nélküli eső, útálom ezt a hőséget.
Kívánok nagyon szép, kánikulamentes hetet: Zsóka
Attól, hogy templomba jársz, még nem leszel keresztény,
mint ahogy attól sem lesz autód, hogy lemész a garázsba.
Nyugodalmas jó éjszakát, álmod legyen békés, akár a mennyország. Szeretettel: Ili.
Álmatlanság
(Dezső Ilona Anna)
Hol forog bíborlón a horizont,
S egy kuvik rekedt hangon üvölt,
Ott lakom, látom az árnyékom,
Ahogy egy nyikorgó széken ülök.
Játszik velem álmosan a gondolat,
Amott a harang éjszakai delet kongat,
Görnyedt testemre fájdalom tesped,
Derekam sajog, nyakam kimered.
Aludni kellene, de hiába akarok,
Betűk helyett, csak pontokat látok:
Ajkamon a szó akár egy szalmaláng,
Kies gondolat, mi agyamba utat rág.
Lassan éjfélt mutat a templom óra,
Tikkadt láng csak minden strófa,
Már nem ég, kialudt, elparázslott,
Az egész életem csupa varázs volt.
Drága Gabica!
Köszönöm a barátság díjat örülök, hogy a barátod lehetek! Szép estét kívánok!
Szeretettel puszi Marcsi.
Drága Gabikám! Egyre szebb és tartalmasabb az oldalad. Köszönöm látogatásodat és a szép képeket, amiket hozol. Nehogy kedvedet vegye egy másfajta vélemény, nekem szólt, nem neked. Szép álmokat, áldott hétvégét kívánok, szeretettel: Ili.
Csend van
(Dezső Ilona Anna)
Csend van, elhalkult a nappali zaj,
Nem hallik szobámba a kinti zsivaj,
Már minden a pihenést választotta,
Olyan ez az est, akár a vörös rózsa:
Az is akkor hajtja legszebbik virágát,
Mikor az őszi dér csípi már meg ágát.
Hát ilyen a csend is kiszámíthatatlan,
Az sem akkor jött, amikor akartam.
Szívem egyre hevesebben kalimpál,
Furcsa tik-takot jár, lelkembe kiabál:
Ha-hó vagyok, és álmodni volna jó,
De az éj leple tapintatosan odaadó.
A néma csend méltósága megtéveszt,
Templomtornyunkon a kakas lengedez,
Megcsikordul néha, adván némi zajt,
Még az is képes ejteni fájdalmában jajt.
Éji csendben minden bíborba vonult,
Mesés álom szegletében nemes a folt:
Látni kell a szépet, megragadni ívét,
Soha fel nem adni, a beborult égért.
Kedves Gabriella! Szeretnélek megajándékozni ezzel a díjjal.
Látom megelőztek már, de megérdemled duplán is.
Szia!
[Későbbi] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]