Vrnai Zseni: Csodk csodja
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fszlak milyen boldogok.
jjszletnek s a bogarak,
azok, is mindig jra zsongnak.
A madrdal is mindig ugyanaz,
jjteremti ket a tavasz.
A tl, nekik csak lom, semmi ms,
minden tavasz csods megjhods.
A fajta l, s rkre megmarad.
A fld rzi az let magvakat,
s a nap kikelti, minden jra l,
f, fa, virg, bogr s falevl.
Ha blcsebb lennk, mint milyen vagyok,
innm a fnyt, ameddig rm ragyog.
A nap fel fordtnm arcomat,
s felednm minden bmat, harcomat.
lnm idmet, amg lhetem,
hiszen csupn egy perc az letem.
Az, ami volt, mr elmlt, mr nem l,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szl.
S a holnapom? Azt meg kell rni mg,
csillag mcsem ki tudja meddig g?
De most, de most e tndkl sugr
mg rm ragyog, s lel az illatr!
Br volna r szavam, vagy hangjegyem,
hogy reztessem, ahogy rezem.
Ez illatot, e fnyt, e nagy zent,
e tavaszi varzslat ihlett,
mely mindig j s mindig ugyanaz,
csodk csodja, ltezs: Tavasz!
Drga Gabikm!
Pihentet, szp, napsugaras hetet kvnok.
Szeretettel gondolok Rd: Zska
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
j bejegyzs
Frissts
